Történet
Bocska Zala megye déli részén, a Nagykanizsa – Zalaegerszeg felé vezető 74-es főút mentén található, Nagykanizsától 14 kilométerre északra.
Bocska egy dombvonulatra és annak tövébe épült, egyik oldalról szőlővel futtatott dombok és erdők határolják, másik oldalról szántók, kertek sokszínűségét pásztázhatja a szem.
A település képe szabálytalan, két patak folyik át rajta, határa dombos – hegyes. Nyugati felén van Deszics falurész, amely a török időben elpusztult falu emlékét őrzi. Korábbi hétosztályos iskoláját Klebersberg Kunó kultuszminisztersége idején építették. 1926-ban az akkori miniszter megreformálta az alsófokú oktatást, ennek keretén belül minden korábbinál nagyobb, kb. 5000 objektumot létrehozó népiskolaépítési akciót szervezett. Ennek egyik még létező tanúja a rossz állapotú épület, mely az Önkormányzat tervei szerint új funkciót kapna: itt lenne a falu közösségi háza.
A Bocska közeli hangulatos erdők jó kirándulási lehetőséget nyújtanak. Itt található a megye legmagasabb pontja, a 283 méter magas Isten dombja.
Közlekedés
A települést észak-déli irányban a 74-es főút szeli át, amely összeköttetetést jelent a megye két legfontosabb városával: Zalaegerszeggel és a közeli Nagykanizsával. Erre az útra merőlegesen áll a falu egy másik jellegzetes útja, amely egészen a Szőlőhegyig tart.
A községet sok autóbuszjárat érinti. Elsősorban a Zalaegerszeg és Nagykanizsa közötti helyközi járatok állnak meg a településen, de távolsági járatok is szép számban érintik a községet. Összeköttetésben áll Kaposvárral, Péccsel, Sopronnal, Szegeddel és Szombathellyel is.
Története
A település első említése 1459-ből való Bocsita, majd 1465-ben Bochyta néven. 1600 után, Kanizsa várának elfoglalását követően a település a török határra került, ami egyet jelentett a megszűnéssel. A település 1687-ben lett ismét magyar kézen. 1720-ban már mint Bocska ismeretes a falu.
A XVIII. század közepén ugrásszerű fejlődésnek indult.
A XIX. század nagy vasútépítési láza elkerülte a települést, Magyarszerdahelyen épült meg egy vasúti fővonal 1865-ben. A település életében az első lökést a 74-es út kiépülése jelentette, amely Hosszúvölgynél nyugatra fordul, így érintheti a községet. A jó infrastruktúra azonban csak az 1990-es évek végén éreztette a hatását, amikor is a település kisebb fejlődésbe kezdett.
„Bocskában /Deszics/ szintén a zalavári apátságnak vannak birtokai. 1360 febr. 16-án kelt adománylevél értelmében János mester Deszicsben levő kúriáját és a folyón levő malmát szőlőhegyekkel együtt, amely Szent Márton egyházának adományoztatott, szintén megerősíti és egyházának adományozza. Különben e helyen vár is volt és templom, amelyeknek romjai még a XVIII. század közepén is láthatók voltak.” forrás: A Veszprémi Egyházmegye Múltjából: Plébániák története – Zalaszentbalázs írta: Kiss István h. esperes plébános /1935/
„A XVI. sz. második felében rohamosan közeledett a török veszedelem Zala megye felé. 1587-ben Zalaszentbalázs határában, Kacorlak község alatt áll a török. Kanizsa várának eleste után a környékre teljes súlyával rászakad a török uralom. A rablás és fosztogatás mindennapossá vált. A törökök mindent feldúltak, az embereket a kanizsai várhoz munkára hajtották, a templomokat lerombolták, alkalmas anyagukat a vár erősítésére felhasználták. Az egykori magas mezőgazdasági kultúra eltűnt. Az emberek kipusztulását követte a talaj vadonná változása. Kanizsa 1690-ben felszabadult a török megszállás alól, ezzel együtt felszabadult az egész vidék. Bocska Deszics várával a török dúlás áldozatává vált. Egy 1748-ból származó összeírás szerint Bocskában mindössze 15 család lakott.
Íme, ezt tanulták a gyermekek régen a falu történetéről:
A régi feljegyzések szerint Bocska község gazdag volt természeti szépségekben. Több folyó folyt a határában, melyek vízimalmokat hajtottak. Ilyen volt a Deszics folyó, amelyről a falu ősi része a nevét kapta. A folyónak ma már csak az emléke él. Egy 1360-ból megmaradt írásból tudjuk, hogy Bocskában vár és templom is volt, romjait 200 évvel ezelőttig látni lehetett.
Bocska község Zala megyében, a nagykanizsai kistérségben.
Címere álló csücsköstalpú pajzs, melyet hasítás és a pajzstalpban vágás oszt három mezőre.
Első kék mezejének zöld halmán természetes (barna) törzsű zöld lombozatú fa magaslik. Tövében jobbról természetes (barna) színű eketaliga helyezkedik el. A második zöld mezőben stilizált egytornyú arany templomépület lebeg fekete kapu és ablaknyílásokkal. Aranycserepes tetőzete fölött a torony csúcsán arany latin kereszt.
A pajzstalp arany mezejében két párhuzamos, hullámos kék szalag fut. A pajzs felső éle felett, annak szélességében fekete betűkkel a „BOCSKA” felirat jelenik meg.